Nézz rám....

Itt vagyok fenn,

A színpadon.

Ugye, látod?

Eljátszom. Örömmel, ha kell,

A te világod.

Eljátszok mindent,

Mire megkérsz,

És csak játszom, és játszom,

Míg elmész,

S csak játszom és játszom,

Mire megtérsz.

Eljátszom gyermekkorod,

Minden meséjének

Álmát.

Rendíthetetlen ólomkatonát,

S a hókirálynő átkát.

Eljátszom, mi minden lehettél,

S eljátszok mindent,

Mi voltál.

Eljátszok mindent,

Mit elejtettél,

S azt is, mit felkaroltál.

Eljátszom neked a sugárzó

Teliholdat,

Ki hűs éjszakán hozzád, csendben

Bekopogtat.

S eljátszom neked az óceán mélyét,

Gyere és hallgasd meg,

Dobogó szívem éjét.

Mit játsszak el még,

Mondd!

S mint egy izgalmas új játékot,

Lelked elé tárom.

Ha cserébe néha eljátszhatom,

Neked,

Az én világom.

( Jacsó Pál )